Egy tévéshow-kkal foglalkozó amerikai portál augusztus végén indított egy sorozatot, melyben minden hétfőn bemutat egy karaktert. Noha eredetileg nem így tervezték ezt a hetet, a Bones évadnyitójában történt váratlan csavarra való tekintettel Sweetsről született egy nagyobb lélegzetű cikk.

Ha kíváncsi vagy rá, a Bővebben mögött te magad is elolvashatod. 

Név: Lance Sweets
Foglalkozás: FBI pszichológus / profilozó / bárzongorista / bébiszitter
Sorozat: Bones (FOX)

Ő egy zseni, aki bár sokkal bölcsebb koránál, barátai körében igazi kisfiúként viselkedik. Tiszteletben álló pszichológus az FBI-nál, de fiatal kora miatt sokáig tartott, mire sikerült elnyernie munkatársai elismerését. Több doktori címmel is rendelkezik, a világ legjobb tudósai között tanult, kedvenc dala pedig a „Put the Lime in the Coconut”, amit előszeretettel énekel karaoke bárokban. Korábban állami gondozott volt, akit a rendszer a problémásabb gyerekek között tartott számon. Felnőve azonban a legnagyobb szívű ember lett, akit valaha is ismertél, barátaiért pedig a végsőkig képes elmenni.

Ismerd hát meg őt!

Amikor Dr. Lance Sweets (John Francis Daley) először felbukkant a sorozat harmadik évadában, vicces karakternek indult. Amolyan szeretnivaló formában, ő volt ugyanis a vezető szakértő egy olyan szakmai partnerterápián, melyen a felek a múltban romantikus viszonyba bonyolódtak egymással, amitől se veled-se nélküled kapcsolat alakult ki közöttük. Őszintén lehet rajongani érte, szemtelenül fiatal lelkesedése pedig csak még jobban kiemeli csodálatos természetét. Ráadásul a partnerek civakodását is úgy kezeli, hogy közben mindig megvillantja kisfiús arcgödreit.

A szerep, noha viccesnek indult, hamar állandó részévé vált a sorozatnak, ami hét éven át tartott. Sweets nagyon közel került Booth-hoz és Brennanhez, és rövid időn belül már, mint a csapat egyik agyasa, bűnügyi profilalkotóként segített a gyilkossági nyomozásokban. Emellett a többiek is számíthattak rá, hiszen Angelának és Hondginsnak párkapcsolati tanácsot adott, amikor szerelmük hullámvölgybe került, Booth-t és Camet a szülőséggel kapcsolatban látta el hasznos információkkal, Brennannek pedig szociális korlátait segítette legyőzni, és ez még csak a kezdet volt. Hiába bosszantotta sokszor, hogy fiatal kora miatt a többiek általában inkább kisöccsükként tekintenek rá, végül mindig félretette frusztrációit és odanyújtotta jobbját.

Sweets karakterében az volt az igazán elképesztő, hogy minden őt ért rossz dolog ellenére is képes volt ennyire derűsnek maradni. Mint friss diplomást, ismerjük meg a harmadik évadban, később pedig bevallja, hogy vérszerinti szülei, akik cirkuszi előadók voltak, kisgyermekkorában elhagyták őt és a nevelőszülői rendszerbe került, akárcsak Brennan, ahol azt is megtapasztalhatta, milyen az, amikor egy gyámszülő fizikai erőszakkal igyekszik akaratát érvényesíteni – erről árulkodnak a hegek hátán. Ez egészen hatéves koráig tartott, mígnem örökbe fogadta őt egy idős házaspár, s végre megtudhatta, milyen egy igazi, szerető család. A házaspár mindkét tagja nem sokkal az előtt hunyt el, hogy Sweets az FBI-nál kezdett dolgozni. Bármelyik dolog vezethetett volna oda is, hogy felnőtt korára haragos és bosszúszomjas legyen, Sweets azonban úgy döntött, a jó oldalát nézi a világnak, nem pedig a rosszat, ami elárulta őt.

A pillanat, amikor a 4x21 – „Keresztre feszítve” című epizódban fény derült múltjára és sebhelyeire, meghatározó jelentőségű volt, hiszen az volt a Booth-szal és Brennannel való baráti kapcsolatának igazi alapköve. Addig a pontig Sweetset mindketten csak egy fiatal agyturkásznak tartották, aki nem szeret beszélni magáról, de amikor Brennan meglátta hátán a hegeket, mindannyiunk számára világossá vált, hogy a laza külső mögött fájdalmas múlt lakozik. Brennan, akiről Sweets a kezdetektől tudta, hogy jóval hatalmasabb és érzőbb szíve van, mint azt mutatja, rögtön szimpátiát érzett a közös múlt miatt a pszichológussal. Amikor Gordon Wyatt elmondta, hogy Sweets csupán egy olyan közegre vágyik, ahova ő is tartozhatna, Brennan azonnal elfogadta, hogy kiskacsaként csüng rajtuk, és elhatározta, hogy családtagjává fogadja. A nő nagyon ritkán osztja meg bárkivel is múltját, vele mégis megtette, biztosítva arról, hogy még ha csak metaforikusan is, de nem Sweets az egyetlen, akinek sebhelyei vannak, ezzel pedig sorsuk és barátságuk örökre megpecsételődött, ami az évek során csak még szorosabbá vált.

Az egyik legédesebb a barátaival való kapcsolatában az volt, amikor Booth-hoz és Brennanhez költözik a 8. évadban, miután végleg szakít Daisy-vel. Mindig is amolyan testvéri viszonyban volt a főszereplőkkel, de amikor lakótársakká váltak, végleg összenőttek ők hárman. Tudtuk már korábbról, hogy Sweets segített nekik és ők is Sweetsnek, de abban a néhány hónapban, míg egy fedél alatt éltek, igazi családként működtek. Bár olykor civakodtak egymással, ugratták a másikat, összességében nagyon szerették egymást, és ezt igazán jóleső érzés volt látni. Sweets továbbá tiszteletbeli bácsikája (és néha bébiszittere) volt Christine-nek, és még üdvözlő partit is kapott újdonsült családjától, amikor beköltözött. Az volt az évad egyik csúcspontja, amikor talált új lakást magának és továbbállt. Az tényleg olyan volt, mint amikor a legkisebb királyfi elhagyja a családot és felkerekedik, hogy megtalálja a számítását. Mintha a saját szemünk előtt nőtt volna fel igazán.

Noha Sweets interakciói a szereplőkkel mind fantasztikusak voltak, nem meglepő, hogy a legjobbak mind Booth-hoz és Brennanhez kapcsolódnak. Ragaszkodását pl. nagyon jól kifejezte, hogy amikor Booth elutasította őt, mert csak egy kölyöknek tartotta, Sweets mindent megtett azért, hogy végül lenyűgözze Booth-t. Pszichológusokra egyáltalán nem jellemző módon Sweets megtanult a fegyverrel is profin bánni, hogy végül mesterlövész lehessen, mert titkon mindig is az volt a vágya, hogy Booth-t fedezze a terepen. Azt is tudta, hogy Booth igazán mély fájdalmat rejt macsósága mögé, és igyekezett megnyugtatni a speciálist, hogy az apja bűneiről nem ő tehet. Azon kevesek egyike is ő volt, aki felismerte Brennan szociális nyugtalanságát, amit saját érzelmi traumái okoztak, és biztosította őt róla, hogy egyáltalán nem olyan rideg, mint azt a nő saját magáról is hiszi, hogy jó ember, és hogy ők mind nagyon szeretik őt. Magyarán tetteit mindvégig a barátai iránt érzett mérhetetlen szeretete irányította.

Bevallom, ennek ellenére volt, mikor nem tetszett az irány, amerre a karakter tartott, különösen az ötödik és a hatodik évadban, mert úgy festett, mintha eltűnt volna belőle a barátai iránti megértés. Például, amikor a korábban szerencsejáték-függő Booth-t hazardírozásra buzdította Brennannel kapcsolatban, vagy amikor azt mondta Dr. Filmore-nak, hogy Brennan képtelen másokkal együttérezni, holott nagyon jól tudta, ez nem igaz. Kezdetben vicces volt, hogy kisöcsként próbál segíteni, de aztán olyan volt, mintha szembemenne a saját szakterületével. De tudod, mit? Mindenkinek vannak hibái, és ami a legfontosabb, Sweets a 9. évadra érett és kifinomult fiatalemberré vált, és sikerült megtalálnia az egyensúlyt a segítségnyújtás és aközött, hogy mikor kell hagyni barátait, hogy maguk jöjjenek rá bizonyos dolgokra, utat találva saját boldogságukhoz.
Ez az egész nem szólt másról, minthogy ő volt a nézők hangja, akik végig azért szurkoltak, hogy a főszereplő párost végre ne vakítsák el a köztük lévő különbségek, hiszen Sweets semmi mást nem akart, csak, hogy ők ketten végre boldogok legyenek.

Aztán ott volt természetesen a kapcsolata Daisy-vel. Kezdetben egyszerűen aranyos volt a 4. évadban, ahogy az optimizmus és az agyaskodás kiegyenlíti egymást. Megjárták ők is a maguk útját – felbontott eljegyzés, összeköltözés előtti végleges szakítás -, de jó volt látni, ahogy a 8. évadban próbáltak barátok maradni. Érezhető volt, hogy elkerülhetetlen lesz az újbóli romantikus kapcsolat köztük, csak még nem állnak készen az újrakezdésre. Úgy látszik, annyira azért nem is voltak messze ettől, hiszen a 10. évad elején mindjárt kiderült, hogy újra együtt vannak, és első közös gyermeküket várják. Természetesen izgult a közelgő apaság miatt, de egyértelmű volt, hogy Sweetsből csodálatos apa lesz, köszönhetően mindannak, amit addigi útja során megtanult.

Igazán figyelemreméltó tulajdonsága volt még az is, hogy soha nem veszítette el a világba vetett hitét, akkor sem, ha minden oka meglett volna kiábrándulni az emberekből. Hatalmas kínokat okoztak neki, ő mégis hitte, hogy vannak jó emberek is, akik hajlandóak segíteni a hozzá hasonló gyerekeknek. Mint ahogyan ő is önként adott tanácsokat a hátrányos helyzetűeknek a 9. évadban.
Tudósok és zsaruk vették körül, de megőrizte gyermeki énjét. Se veled-se nélküled kapcsolata volt Daisy-vel, de soha nem adta fel a reményt, hogy ebből tartós szerelem lesz. FBI-os pályafutása során rengeteg szörnyűséget látott, mégse adta fel soha egy pillanatra sem a jó emberekbe vetett hitét.

Sőt, egészen tragikus távozásáig, soha esze ágába nem volt a fény helyett a sötétséget látni. Ahogy a dühös, bosszúszomjas Booth-nak is mondta: „A világ sokkal jobb annál, mint ahogy gondolod.” Még akkor is, amikor halálos sebet kapott, és tudta, hogy már nincs sok neki hátra, az volt számára az elsődleges, hogy barátját visszarántsa a szakadék széléről, hiszen tudta, hogy halála máshogy végképp kifordította volna magából az ügynököt.
Sweets talán túlságosan is önzetlen volt, mások szükségleteit mindig a sajátjai elé helyezte. Amikor már haldokolt, akkor is arra gondolt, hogy Booth büszke lett volna rá, amiért próbált harcolni, mert semmi nem volt fontosabb neki, mint barátjában jó érzéseket kelteni. Mikor látta, hogy mindezt sikerült elérnie, megbékélt, mert tudta, hogy van, aki büszke rá, aki igazán szereti. Elvégre az agyasok is mind családtagjukká fogadták, mint imádott kiskacsájukat.
Ahogy Gordon Gordon is mondta évekkel korábban: Sweets volt a legjobb mindannyiuk közül.

Sweets halála betölthetetlen űrt hagy a Bones-univerzumban. Nemcsak barátságos természete és egyedülállóan vidám szemlélete fog hiányozni, de a jó dolgokba és az életbe vetett sziklaszilárd hite is, és hogy bárki képes leküzdeni saját korlátait, hogy megváltoztassa a világot. Habár pokoli érzés lesz látni, ahogy a többiek elbúcsúznak tőle, s hogy kisfia apa nélkül nő fel, mégis elmondhatjuk magunkról, hogy szerencsések vagyunk, hiszen hét csodálatos évet kaptunk tőle, amire örökké emlékezni fogunk.

Azt hiszem, Booth fejezte ki igazán jól a tavalyi évadban, miről is van szó: „Sweetsre, a kisöcsémre, akit sose akartam, de nagyon örülök, hogy lett.”

Remélem, most is a „Put the Lime in the Coconut”-ot énekeled, bárhol is legyél, kölyök.
 

Fordította: Queen of the Lab
Forrás: Thank You Liz Lemon