Már csak 16 nap!! Beléptnk a szeptember hónapba, így már csak ezeket a napokat kell számolni.

A mai jelenet is a 13. részből hoztam, még pedig azért, mert szerintem Booth nagyon szépen beszél. Azt hiszem nem én vagyok az egyetlen, aki megkönnyezte ezt a jelenetet.

Az utolsó kép nem tartozik igazából a monológhoz, ezt biztos tudjátok, de mégis. Ez az ölelés zárja.

47/26. jelenet

Booth: Itt is van.

Szia Christine. Én vagyok, az édesapád. Apa… Papa… Apuci. Ha ezt látod, én már nem élek. Én.. Ha jó édesapád voltam, akkor… Te most szomorú vagy. Ha lett volna köztünk némi nézeteltérés, felejtsük el és lépjünk túl rajta. Ez csak… Ez nem éri meg. Tudod, én a magam részéről mindent megteszek azért, hogy a Mennyországba… Most épp… De édesanyád…. Nos ő úgy gondolja, ez egy… Mondok valamit.. Miért nem kérdezed meg tőle? Ez bonyolult. Ezek az utolsó… szavak, amiket itt, ebben a világban.. kimondhatok. Oké..

Szeretem Istent, én tényleg szeretem Istent, és azt hiszem, ő is szeret engem. Tudod, én… Imádom a kanadai sört. És a hokit. Ezek nálam kéz a kézben járnak. Nagyon szeretem a hangos zenét, és az igazán szomorú zenét. Imádom ezt az országot. És büszke vagyok a katonai szolgálatomra. Én vagyok a legszerencsésebb ember a világon, mert ennyi időt tudtam édesanyáddal tölteni. És veled.

És ez így igaz, tudod? Igaz, talán, én…. már ma meghalok, vagy 50 év múlva. Ez igaz. Oké?Szeretlek, és azt akarom… hogy szeresd az életet. Merülj el az életben.. légy.. Légy bátor. Érdeklődj a dolgok iránt. És… és légy boldog. És ne felejts el nevetni. Ó, és egy utolsó kérés… Segíts anyának, hogy boldog legyen. Mert ha egyedül van, el fogja felejteni. Ennyi, ez minden. Tőlem, Neked. 

(8x13 - The Twist in the Plot - Porból lettél, porrá leszel)