Biztos emlékeztek arra a részre, amikor egy tizenéves fiú szemszögéből látjuk a nyomozást. Minden jelenet a maga nemében szomorú lesz. Hiszen maga a rész is szomorú... Viszont találkozhattok Avalonnal (:

47/16. jelenet

Brennan: Meg kell néznem közelebbről is a koponyát, hogy meg tudjam határozni a nemét és a korát.
Booth: Szóval mit gondolsz? Férfi vagy nő?
Brennan: Kényelmetlenül érzem magam, hogy csak a koponya áll rendelkezésemre a neme meghatározásához, de…

Booth: Ne már. Máskor ez is elég. Nem írok le semmit, ígérem. Kettőnk közt marad. Ó, persze..
Hodgins: Mi az? Az a baj, hogy én is itt vagyok?
Brennan: Nem érzem magam meggátolva és nem hoz zavarba egyáltalán egy másik tudós jelenléte.
Booth: Ezt bóknak kellene venned.
Hodgins: Mi a fene van vele?
Brennan: Nos, mivel együtt élünk, ennél fogva egyformán felerősítjük egymás hiányosságait, amely lehetővé teszi, hogy szex közben ne legyünk öntudatosak.
Booth: Ez nagyon romantikus, Bones. oké, te most inkább eredj a dolgodra. Csak tedd amit szoktál. (…) Szóval mit gondolsz? Gyerünk.
Brennan: A koponyaüreg szögletes. Kisméretű. A koponya állása alacsony. A morfometria rendkívül sokat mondó.
Booth: Közérthetőbben, Bones. Csak….
Brennan: Hímnemű.
Booth: Tehát férfi.
Brennan: Azt mondtad, nem írsz le semmit!
Booth: Csak leírom, hogy „morfometria”. Így később utána tudok nézni.
Brennan: Nagyjából az életkorát is meg tudom határozni. Pubertás körüli.
Booth: Ez egy gyerek?

Brennan: Részleges fúzió a disztális rádiuszon és a vállcsonton.
Booth: Egy gyerek.
Hodgins: Egy gyerek. Magasságos. Hány éves?
Brennan: 13 vagy 14.
Hodgins: Utálom, hogy ez egy gyerek.
Brennan: Mert neked is van egy fiad és nem tudsz segíteni, de átérzed a helyzetet.
Booth: Ugyanez van velem és Parkerrel.
Brennan: Nos, én szerencsés vagyok, mert Christine lány, így a hasonlóság is eltérés, nem érint olyan közelről.
Booth: Christine jól van, rendben?
Brennan: Úgy érzem, azonnal meg kellene ölelnem.
Booth: Megtesszük majd.
Brennan: És fel kellene hívnod Parkert.
Booth: Úgy lesz.

47/17. jelenet

Hodgins: Mik ezek a világos részek a koponyádon, kölyök?

Avalon: Dr. Hodgins!
Hodgins: Remek… Készüljünk fel erre a misztikus furcsaságra. Avalon! Mi..? Angie léptetett be? Mert kétlem, hogy Cam ezt engedné.
Avalon: Beszélnem kell Colinnal.
Hodgins: Avalon!
Avalon: Ő tényleg szomorú…
Hodgins: Avalon… hhh… Megmondom mi lesz… megyek, és iszom egy kávét. Két percet kapsz. Ne nyúlj hozzá!

Avalon: Ez az! (…) (a koponyához beszél) Jó életet hagytál magad mögött. Látom…. Kétszeresen is szerelembe esni… Egy fiú, két lány…. Ne aggódj azokért a lelkekért. Megtalálják az utat vissza ebbe a világba. Tudod… nem pont azok lesznek, akik lettek volna. Egyszer fent… egyszer lent… Győzelem, szívfájdalom. Bár Nobel-díj nem jár érte, de a halálod tragédia, mert előkészíted a világot, hogy jobb hellyé váljon. És ennek így kell lennie. (..) Hiába a gyönyörű szavaimnak, még mindig itt vagy. Ajj… Nem értem… De tenni fogok ellene. Segítek neked, hogy elmehess…. 

(Forrás: 8x9 - The Ghost in the Machine - Nem múlik el nyomtalan)